i returned[!]

Na emberek, kezdjetek félni[!], új emberként térek vissza ismét a blogolók világába. Hát az elmúlt hónapokban rengeteg minden történt, szerintem nem is számolok be róla, csak a legfontosabbakról, azokról is felsorolásszerűen:
- szülinapi sál *-* kawaii kis chibi koponyákkal
- Zeras paróka SaCon-ra yey!
- újra belevetettem magam a kpop világába (IS!) [Teamin (L)]
- veszélyes bari fanolás (mert a bárányok aranyosak O__________O)
- rászoktam az idióta me-made angol kifejezésekre, amin meg általában mindenki szakad, aki csak egy kicsit is tud angolul, velem ellentétben x3
- megrendelték nekem a Zelgadis parókát, karácsonyi conról barátnőm hozza is haza elvileg *-* *wííí*
- egyéb magánéleti örömök (no semmi perverz dolog), mint: még nem fagytam halálra, tudok rajzolni ha jön az ihlet, és egyéb más téren is vannak még de nem sorolom tovább.

negatívumok:
- kicsi a telefonom memóriája
- hideg van
- unatkozom
- nincsenek szabad délutánjaim, szinte soha
- vészesen romlanak a jegyeim
- sok a dolgozat
- év végén szintvizsga
- nincs cigim (de még[!] élek) T-T
- általában elfáradok már a suliban, és kisebb a kapacitásom délután
és ezt sem folytatom mert lehet hogy még hosszabb is lenne mint a jó dolgok listája O__O

Szóval ennyi a pillanatnyi helyzetjelentés, aztán majd jelentkezem. Most már igyekszem gyakrabban mint az elmúlt időben. ^^

ja na~

Állapota: Depresszív

oy minna, hiányoztam?
Ne örüljetek, nem leszek valami vidámkodó. Na de kezdjük az elején: 4 hónapja tudom hogy a D'espairs Ray pesten is ad koncertet az idei turnéján. Akkor anya megígérte, hogy mehetek. Nem vagyok a legnagyobb fanjuk, de nagyon szeretem őket és négy hónap alatt nem kevés időm volt jócskán beleélni magam. 11nappal ezelőtt oda jön hozzám anya és megkérdezi, tudom e, hogy nem fogok menni. Rendes választ nem kaptam arra, hogy miért, de mindegy. Azóta csodálkozik, hogy nem vagyok vele kedves.
Aztán legalább annyi jó van, hogy mehetek MondoCon-ra most októberben, viszont egyik nap megint Aiji-t szerettem volna cosplay-elni, csak most a Liar Liar verzióban, viszont, sehol egy rózsaszín gumicsizma, sehol egy a hajához hasonló paróka, mert szőke nem lehet a hajam, meglepő fordulattal anyám jóvoltából.
Akkor még itt vannak a haverok, akiknek legalább ennyire kellemetlen az életük, de inkább csak rosszabb, akiknek olyan jó lenne segíteni, vagy kicsit felvidítani őket, de amilyen állapotban vagyok, nem nagyon megy. Szóval ez is egy plusz rossz.
Na meg még itt a sulikezdés is. Második nap és matekból mér egy rakat házink van, na de mindegy. Az osztályban változatlanul (szerintem) sokan vagyunk, és sok a hangos idegesítő, de ki lehet bírni. A kilencedikesek meg... ahhoz képest, hogy mi milyenek voltunk, nagyon felvágták a nyelvüket, és keménynek érzik magukat. Emellett nagyon egysíkúak, nem sok, számomra is jó arc van köztük. (Egy biztos, és őt szeressük. :] )
Talán ami igazán jó, hogy tegnap LastBreath-nek köszönhetően kicsit elterelődött a figyelmem saját kis lényegtelen bajaimról, meg hogy sikerült póthajat találnom, csak még kéne, annyi pénzem meg nincs. De majd megoldjuk, talán ejtem az Aiji cp-t...pedig nagyon szeretném. :\
Mindegy, majd eldől minden, addig is:
sai sai sayonara bai bai bai

-Ro'Sieirs

U.i.: Mai érdekes: Életemben először, igazán jófej buszsofőrrel találkoztam. Én voltam az első, aki a buszhoz ért, ő meg pont szállt le. Engedte hogy felszálljak, sőt! Pár perc múlva még beszélgetni is odajött. Azért elég rossz lehet, nyáron 45°C-ban, egész nap a sofőrfülkében aszalódni. Aztán jöttek az utasok sorban és indulás előtt 2perccel jött egy csaj, cigivel, és a sofőr szólt neki, hogy: "Szívd csak el, megvárom." Nekem ez egy élmény volt, mert mindig kifogom a bunkó buszosokat.

vegyes

Nos igen. Egy ideje elmaradt a blogolás, így most pótlom. Kissé ugyan vegyes lesz, de elég érdekes időszakom volt mostanában. Elnézést ha valami kimarad, vagy nem egészen így volt, de valljuk be, nem enyhe fejfájással küszködöm, de a végén erre is kitérek majd.
Szóval a múlt héten egyik nap feljött Maya és a nővére, kaptam LM.C chibi mangát, ami már kint is van a falamon. Iszonyatosan aranyos, talán ha lesz erőm feltöltögetek belőle, már ha kapok engedélyt az alkotótól. Aztán pénteken pestre mentünk, apámmal és anyámmal hármasban, mondhatom remek volt, de legalább bevásároltunk mindenféle hozzávalót, hogy majd készíthessek sushit. Hazafelé enyhén szólva is nagy viharban jöttünk, mert alig 40 centire láttunk ki a szélvédőn. Ennek köszönhetően majdnem belehajtottunk kér kidőlt fába, egy pedig majdnem a kocsira zuhant. Egyben, épen és egészségesen értünk haza. Én ugyan egyszer beütöttem a fejem, de semmi vészes nem történt, azt hiszem még csak be sem pirosodott. Másnap elment haveromhoz, csak erről elfelejtettem szólni, így, főleg LasthBreath nagyon aggódott, szokásosan azért mert hülye voltam. Végül ez is megoldódott, mert ugyan nem adtam magamról két napig életjelet, vasárnap este már elérhető voltam és nem győztem bocsánatot kérni. Még mindig rosszul érzem magam amiatt, hogy nem szóltam. Na mindegy. A hétfőm nagyon jól telt. Délelőtt sushit csináltam, ettem miso levest, egykor pedig megnéztem az élő Miyavi koncert közvetítést. (ami azóta is napi program) Szóval egész jól telt a hétfőm. A keddem már kevésbé. Reggel még minden oké volt. Csak aztán anyám egyszer nem túl kedvesen odakiabált testvéremnek. (Igaz jogos volt, de kiabált.) Nos az tudni való, hogy az utóbbi időben, már nem olyan jók az idegeim mint pár éve, és elég egy rövid kiabálás és egész napra kivagyok akasztva. Ebből kifolyólag inkább nem is szóltam anyához, aki persze rögtön elkezdte, hogy mindenki mással tudok foglalkozni, csak vele nem, és hogy milyen kegyetlen és érzéketlen vagyok vele. Itt kimentem cigarettázni, hátha békén hagy. Nem jött össze. Utánam jött, rákezdett a "Mostanában nem is segítesz semmit" szövegre és ott kiakadtam. Előkerült a ház alkoholtartalma és fogalmazzunk úgy, nem keveset ittam, még hánytam is. Estére már azt sem tudtam mit honnan hallok és minden összefolyt a szemem előtt. LastBreath aggódott, próbálta kicsit elterelni a figyelmem, de ilyenekről nagyon nehéz. Végül is elmentem aludni. Azt még most sem tudom hogy jutottam fel az ágyamra, de sikerült. Még írtam agy sms-t Maya-nak, hogyha tud hívjon fel, mert kicsit jó lenne még beszélgetni, hátha ő fel tud vidítani, vagy legalábbis pár percre eltereli a figyelmem. Nagyon hálás vagyok neki, azonnal csörgött is a telefonom. Bár a tanácsával nem tudtam mit kezdeni "Gondolj a chupa chups összeillesztésére" , tekintve, hogy nem vagyok nagy nyalóka rajongó. Aztán sajnos menni kellett így bontottuk a vonalat. Még sokáig forgolódtam, nem tudtam elaludni. Gondolkoztam. Már fogalmam sincs miken, a tegnap este is csak nagyvonalakban maradt meg, a leírása is némiképp kikövetkeztetés eredménye. Aztán végül sikerült elaludnom. Mondhatni, kissé másnaposan ébredtem, és könnyes szemekkel. Nem baj, legalább nem nappal, vagy mások előtt sírtam. Az...nem azt mondom hogy a büszkeségem sértené, de nem szeretném ha mások sírni látnának. Így is tudják, mennyire gyenge vagyok. Na mindegy, hagyjuk a lelkizést. Most így reggel enyhén szólva is nagyon fáj a fejem. (eddig két fejfájáscsillapítót vettem be, de szerintem amint ezt befejeztem még kettőt beveszek.)
Hát ennyire lenne ez a bejegyzés, és mostantól a művésznevem fogom használni. Csak megjegyeztem. Na most már megyek, még a végén elkezdem kiönteni a lelkecském, de annak blogban még nincs itt az ideje. bai-Ro'Sieris

Con!! (L)

Lehet valamit kihagyok vagy nem időrendi sorrendben írom, de nézzétek el.

Kezdjük a péntekkel, reggel gyomorgörcs, milyen lesz a hajam, megérte, mert nagyon jó lett :D aztán délután átjött Kira (továbbiakban Aoi). Aztán össze szedtük a cuccunk, megcsináltuk Aoi haját, meg elkezdtük az enyémet, de ő fáradt volt így elaludt én meg befejeztem au cp-m és sminkeltem, aztán megcsináltam a hajam és elaludtam az asztalomnál ülve. Reggel korán keltünk és mentünk városba busszal. Jól megnéztek minket, meg szörnyülködtek egy sort a nénik. Én előbb leszállta, és mentem Kidáékhoz (ezentúl Maya és Oz). Oz nagyon küzdött a cp befejezésével, még később a kocsiban is varrta. Leértünk Pécsre és ott a parkolóban fejezte be, mi addig Mayaval próbáltuk tartani benne a lelket, mert nagyon ideges volt, nem csoda, hisz nevezett a cosplay versenyre. Még be sem értünk, de már kiszúrtunk két decora lányt, akik nagyon aranyosak voltak. Össze is haverkodtunk velük, aztán a nap folyamán, szinte végig együtt voltunk. (Találkotzunk egy nagyon jó Envy és Badou cp-ssel, utóbbi a versenyen is szerepelt és nagyon jó volt O_O) Nemsokkal később kezdődött a verseny, mi meg mentünk Oz-nak szurkolni, megérte (de erről majd később). Aztán, hú azután mit is csináltunk...? *tanácstalanul körbe néz, majd bizonytalanul visszateszi a kezét a billentyűzetre* Azt hiszem kimentünk az expo udvarára, hülyültünk, haverkodtunk, fényképezkedtünk stb. Na jó innen nem megy az időrend, szóval csak nagyjából folytatom időszerint. Szóval találkoztunk egy Miyavival nagyjából ez zajlott le:
Maya: HIZAKI !! *ordítja Oz-nak mert Pécs felé azzal poénkodtunk hogy szőke is meg a ruhája is piros és fodrosz)
Miyavi visszaordít: HIZAKII!!
Maya: Miyavi ?!
Miyavi: Maya ?!
Miyavi és Maya: ÁÁÁ! *nagy ölelés, aztán Miyavi oldalra néz* Aiji?
Aiji: hai *ölelés*
Szóval igen, ennek is megvolt a története. Aztán már azt sem tudom szinte kivel hogyan ismerkedünk meg, mindenesetre jó kis csapatot szedtünk össze, nagyon jól elvoltunk. Aztán felkértek minket egy rögtönzött előadásra is, ami nem lett volna rossz, ha megvárják a többiek a mikrofonokat. Na mindegy. Aztán búcsúzkodnunk kellett Miyavitól, mert mennie kellet. Mondanom sem kell, mindenkinek hiányzott, mert nem csakhogy iszonyatosan hasonlít Miyavira, de hihetetlenül jófej is. Aztán ettünk sushit, ami nagyon finom volt. *-* Megint fotózkodtunk, utána megint kimentünk az udvarra, megvárni az eredményhirdetést. Enyhén szólva jól elvoltunk. Nemsokára Aoi és Rei el kellett hogy menjenek a buszra. Még dumáltunk hülyéskedtünk, fotóztunk és mentünk is az eredményhirdetésre. Mint említettem, érdemes volt szurkolni, Oz közönség díjat kapott. Meg is érdemelte, nagyon szép volt a jelmeze. Eközben odajött hozzánk egy srác. Toreita, mert ugyan Tora cp-je volt, orrkendő is volt nála. vele is összehaverkodtunk. Aztán kimentünk, gratuláltunk Oz-nak, és beszélgettünk. Toreita barátaival is összebarátkoztunk. Közben hoztak ki zöldteás fagyit, hogy ingyen van mert nem fogyott el, de 30emberre volt körülbelül 3 evőeszköz. Nem vagyok nagy fagyis szóval passzoltam, de a többieket nézve nem tettem rosszul. Maya pl kiköpte azt a kisit amit megkóstolt, Oz kidobott egy pohárnyit azzal, hogy gyurma íze van. Utána Maya fölvette Reiko pikachu-s mamuszát, nagyon aranyos volt benne. Toreita ismét körünkbe ült és mindenkitől kitűzőt szeretett volna lopni, illetve cserélni vagy venni. Nagyon aranyos volt. Előkerültek közben Maya nyuszifüles sapkái amire le is csapott és föl is vett egyet, Reiko a másikat, a harmadikat Maya, szóval nekem nem maradt, de nem baj. :D Eléggé elment az idő, így nemsokára jöttek az expo-s biztonságiak, hogy záróra és kifáradhatnánk végre az expoból, és nekünk amúgyis mennünk kellet. Mégy megejtettünk egy nagy búcsúzkodást, és jöttünk haza.

Tovább nem mesélem, az nem olyan érdekes. Napközben voltak kis szösszenetek, például a társaságból szerintem nem volt olyan, aki ne került volna öhm... yaoi vagy hentai viszonyba Miyaival meg ilyenek xD. Viszont az ilyen kis történések közül a legfelejthetetlenebb az volt, Mikor Maya kikérte a ruhatárból az LM.C-s labdát, amivel fotózkodhattunk is. A labda azért volt nevezetes, mert az a bizonyos labda az áprilisi LM.C koncertről volt. Gondolom nem meglepő, hogy nagyon boldogok voltunk. Aztán jól bevásároltam kitűzök szempontjából, de egyéb dolgokat is vettem, majd teszek fel képeket.

Nos így azt hiszem ennyi lenne a tegnap. A képeket majd feltöltöm, ha megkapom őket. Mindent összevetve iszonyatosan jó volt a tegnap, és még a tegnapi cp-mhez híven írom alá ezt a bejegyzést.

-Aiji

jó nap

A tegnapi nagy nagyon jó volt. Egy részt, sokat aludtam, más részt, hogy kettőre bementem városba, és két nagyon jó barátnőmmel körbejártuk a várost paróka és cosplay kellékekért. gondolom elég nyilvánvaló hogy jól szórakoztunk ha én a 21:45ös busszal mentem haza. A mai nap pedig azért volt jó, mert anya hazaérkezett a NyaCon jegyeimmel. szóval most minden csudijóóó. :D Elnézést hogy totál idiótának nézek ki, de az is vagyok. Teljesen oda meg vissza vagyok attól hogy életem első con-ja. na de mára ennyi, majd jelentkezem. bai baai

pótlás (?)

Kissé régen írtam tudom. Nem igazán jöttek úgy a dolgok hogy hozamosabb időre gép elé jutok úgy, hogy időm legyen írni. Ez alatt a két hónap alatt elég sok minden történt. Nem idősorrendben haladok a kis pótlással, mert akiket közvetlenül érint azok tudják mikor történtek ezek. Nem is sokat fogk említeni, talán egy ketőtt, ahogy éppen jön.
Kezdjük ott, hogy nyár elején voltam nagymamámnál. Nagyon beteg volt. Korábban szívrohama is volt és most a lába kezdett nagyon vizesedni és járókerettel közlekedett, de csak kizárólag a lakásban, mert azt nem tudta elhagyni. Miután eljöttem tőle következő nap bement a kórházba hogy kihajtsák belőle a vizet. Pár napig minden rendben volt, aztán hirtelen rosszabbul lett. Hogy miért beszélek múlt időben? Azért mert pár nappal ezelőtt elhunyt és örök nyugalomba helyeztük hamvait szűk családi körben. Talán az egyik legszomorúbb az egészben, hogy engem egyáltalán nem érintett meg a dolog. Nem éreztem semmit. Az ég világon semmit. Elgondolkoztam ezen, de nem igazán tudom megmondani mire is jutottam. Furcsa ez az egész. Olyan mintha üres lennék, talán az is vagyok. Mindegy is, hisz az én döntésem hogy ilyenné váltam. Mindenesetre szép emlékként őrzöm meg őt, pedig nem nagyon kedvelt már főleg az elmúlt években.

Aztán történt még egy s más. Például korábbi "üres vagyok és érzelemmentes" állításomra rácáfolni látszik a tény, hogy képes voltam (méltán nevezhetem így: ) legjobb barátnőm nekem címezett szavaira könnyeket hullatni. Tény akkor meghatódtam, pedig már hallottam tőle ezt, de mégis valahogy csak akkor ért el hozzám igazán amit mondott. Megfogalmazódott bennem a MI fogalmának létezése, és ez elég elemi erővel söpört végig rajtam ahhoz, hogy képes legyen érzelmeket kicsalni belőlem. Hálás vagyok érte. Ide s tova lassan hét éve ez senkinek sem sikerült, de úgy tűnik neki sikerült tenni valamit, ami engem a változás felé mozdíthat. Nem mondom hogy ezentúl teljesen szociális és érző emberi lény leszek, de próbálkozom kifejezni a számomra fontos emberekkel hogy mennyit is jelentenek nekem. Nem lesz könnyű, sosem tudtam bánni az emberekkel. Tekintve hogy nem is tekintettem soha egyiket sem igazán velem egyenrangúnak. De ez most változni látszik. Különös dolog egy barát szava. Semmi kis dolgokat mond, amiket már úgy is tudunk, de mégis, egész más hatást kelt, ha kimondja. Ha nem leírva látom amit mond, hanem szemtől szemben hallom, valószínűleg minden fal ledőlt volna körülöttem. Így talán jobb is, hogy nem ez történt. Érzelmileg védtelen lennék és ez a jelenlegi helyzetemben végzetes is lehet. Ennek ellenére, remélem személyesen is elhangzik majd ugyan az, ami akkor. Önző módon szükségem van rá. Az egész életem egy nagy önzés, de ember vagyok. Ez hozzám tartozik.
Úgy tűnik kissé elkalandoztam és hosszúra is nyúlik ez a bejegyzés, így azt hiszem mára ennyi. Majd még jelentkezem. :)

sokminden

Gomen, régen írtam. Csak nem volt túl sok időm, mert a hétvégén Keszthelyen voltunk Helikon fesztiválon. Minden délután próbáltuk és olyan hulla voltam, hogy nem volt erőm még gépelni sem. Annyiból megérte, hogy igen szép eredményeket értünk el. :D Bár tény, az elmúlt időszakban történt egy két dolog, ami azért komolyabb volt, mély érzelmekkel, de azt azok tudják, akiket érint. :) Hát most összefoglalólag ennyi.
bai~

Lm.C * . *

2010.04.10.

Hát igen, végre eljött a tegnapi nap.Reggel fél hétkor már mindannyian bent ültünk a kocsiban és repesztettünk pest felé. A tervezettnél korábban értünk fel így eldöntöttük, várunk a SakuraZaka előtt, de volt olyan szerencsék, csak miattunk negyed órával előbb kinyitottak.Jól feltankoltunk kitűzőkkel és ketten tovább mentek onnan barátnőjükkel, ketten meg mentünk is a Diesel klubhoz sorba állni.Valamivel 11 előtt értünk oda, és tapasztalnunk kellett, elég sokan várnak.Egy idő után már kezdtük érezni nincs meleg.Én személy szerint az utolsó egy órában kezdtem iszonyatosan fázni, de addig jól szórakoztunk. Volt egy kisebb társaság akik csináltak két LM.C-s zászlót és két Uruha cp-s csakszi körberohangált vele, és minden érkezővel aláíratták. Egyik csajnak olyan 5óra fele már lilultak a combjai a hidegtől, de töretlenül vigyorogva mindenkivel aláíratta a festett lepedőt. :D Végül 7 után pár perccel megindult a sor,8 után, fél9 körül mindenki beért, mert egyesével mindenkinek belenéztek a táskájába, utána még kicsit húzták a közönséget hogy nem kezdenek, így a várva-várt pillanat 9kor történt meg. Egy emberként ujjongott a tömeg mikor Aiji és Maya színpadra léptek. Eszméletlen volt. Beszéltek pár szót magyarul, ami mondanom sem kell, iszonyatosan kawaii volt. Aztán volt, mikor Aiji nagyban gitározott, Maya odalépett hozzá és megitatta. *____* Meg leitatták Denky-t *hihi*. De számomra a legszebb mégis az volt, amikor mindenki azt kiabálta: 'Maya!Maya!' és miután halkult a kiáltozás, és beordítottam hogy 'Aiji' és ő keresni kezdte a szemével hogy ki az aki "ellentmond" a Maya-fan tábornak, én pedig integettem neki, és mikor észrevett rám mosolygott. Azthiszem életem legédesebb mosolyát láttam akkor, vagy csak túlzottan fel voltam sapnnolva, de az biztos, amíg élek, el nem felejtem azt a pillanatot. Még most is a hatása altt vagyok és még jó ideig így is lesz...Hangom semmi nincs, a lábam is szétugráltam, a várakozásban megfáztam, de azért a mosolyért akárhányszor végigcsináltam volna. Mert az abban a pillanatban az a mosoly csak nekem szólt és el nem tudom mondani, mennyire boldog voltam akkor...még most is mikor rágondolok. Ez tipikus fangirl szövegnek tűnik, de nekem sokat jelentett. Nagyjából talán éppen annyit, mikor barátnőm rajzát előre küldték a színpadra és Maya vigyorogva megmutatta Aiji-nek és utána észrevette, hogy bnőm mellett ugrálnak és rámutogatnak, amiből leszűrte, ő rajzolta és mondott neki valamit, mire barátnőm elsőre fel sem fogta, hogy hozzá beszél, majd vidáman nyelvet ölött Maya-ra aki elvigyorodott. Annyira aranyos volt. Pedig a rajz össze volt hajtva, meg volt gyűrődve és még ramen is borult rá a nap folyamán, ráadásul Mayanak sonkalábai lettek a rajzon. Nagyon cuki lett. :D

Egy szó mint száz, felejthetetlen volt ez a koncert, és remélem jönnek még magyar országra és nem túl sokára. :D

Bizalmat kapni...

Mikor a remény veszni látszik, egy fal épül igazi énünk köré. Mikor a fal összeomlik, minden beáramlik, maga alá temetve azokat a dolgokat, amik kezdetektől fogva bent vannak, elfeledtetik velünk önmagunkat. De azért újra épül a fal...nem stabil... most már van rajta egy rés, de ez mit sem számít. A benti világ elhomályosul. Fekete és fehér. Minden elszürkül, majd egy idő után jön a fájdalom és jön a vörös. Ez a három szín magába szippant és nem enged.
De van, hogy a falon tátongó résen bekukucskál valaki, aki megtöri az örvényt, és megismerjük a félelmet. A félelmet attól, hogy valaki megismer...de egy mosolynak engedve tovább nézegelődhet. Lassan megtalálja azt, amiről már nem is tudjuk, hogy ott van, hiába mondja, hisszük is nem is...inkább csak nem. Nem tudjuk honnan veszi, és miért, de kipróbál valamit... talán hogy elhitesse velünk, nem csak úgy mondta, hogy megtalált valamit, vagy csak meg akarja mutatni, nincs veszve minden. És oda tesz egy apró tárgyat és egy levelet majd eltűnik. Ránk bízza mit teszünk vele.
Annyit tudunk, a levélben írtaknak súlya van. Ha nem olvassuk el a levelet, minden marad a régiben...De valami mégis hajt... elolvassuk a levelet, azonnal érezhető a változás. Az a tárgy nem is olyan apró, mint hittük. Mikor a felismerés megtörténik, a vörös változni látszik, a fekete és fehér megtelik halvány színekkel. A résen halvány fény szűrődik be. Bizonyos, hogy mostantól elég egyetlen egy hiba és minden romba dőlhet... De az is biztos, hogy soha több esély nem adódik arra, hogy a színek visszatérjenek. Igen,az elején valószínűleg, csak a félelem sarkall a folytatásra. Később biztosan valami más is fog már.
Nekem is van egy ilyen kukucskálóm, aki rám bízta eme, élete fontos részét képező, kis tárgyat. Nem tudom mit mondhatnék. Azt sem mivel érdemeltem ki. Megköszönni nem fogom, mert nem ezt várja tőlem...legalábbis úgy érzem. Emellett félek...félek hogy hibázom, és eljátszom ezt a bizalmat, de ezzel olyan seggberúgást kaptam, hogy kénytelen leszek tovább küzdeni. Nem akarom elveszíteni azt amit ma kaptam. Nehéz lesz, de most már van mi ösztönözzön...

Megőrzöm neked és a magam módján megpróbálom megmutatni, a bizalmad nem alaptalan.

hai, hai~ ^^

hai, hai~ ... sumimasen hogy régen írtam, csak valahogy mindig kimaradt. ^^ Pedig azóta jó sok mindent csináltam. Voltam Kira-nál, és jobbanál jobb dolgokat csináltunk (pl.: horror film nézés :D ) aztán megtanultam pár LM.C szöveget amit már régóta meg akartam...aztán, írtam pár dolgozatot, és tegnap este megégettem öt ujjamat, mikor levettem a forró pótvasat a tűzhelyről... hát ejgen... történnek néha balesetek. :D (mondjuk velem elég sűrűn, mint ahogy a megbetegedés is) hát szóval összeségében jó volt :) Akkor pár szó a mai napról: Nem rossz. (igen pont egy pár szó :D ) Na de viccet félretéve, tényleg egész jó (csak Kira vigyázna magára jobban) és ma apám se jön haza korán, szóval: yey! *örömködés* :D Ja meg vettem egy pink alapon fekete koponyás csuklószorítót.(képemen a kis szépségem) :D

savanyú édes

Reggel hát a tegnapi napból adódóan elég padlón voltam. Kira persze azonnal kijelentette, ma minden szünetben mellettem lesz. Egész délelőtt próbált felvidítani és ha pár pillanatra is de sikerült neki. El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok neki ezért, és szóban kehet hogy sosem fogom, mert valószínűleg ott sírnám el magam... Suli után pedig megkaptam az utolsó löketet ahhoz, hogy össze tudjam magam szedni. Egyedül vártam a buszt és odajött egy hölgy megkérdezni, mikor is jön a busz. Nem tudtam pontosan, de ketten együtt kitaláltuk. Mikor egy ideje vártunk elmesélte, hogy a nagyjából tőlünk húsz lépésre lévő zebrán ütötték el x éve, és a jobb térde három helyen eltört. Mindeközben mosolygott, és ezen elgondolkodtam. Olyasmire jutottam, hogy minek sajnáljam magam, hiszen még van esélyem arra, hogy emberhez méltóan éljek, és ne úgy mint most. Ugyhogy most már egészen jól vagyok. :)

érdekes nap

A délelőttöm nagyon jól indult. Bejött Kira a városba, és kicsit följöttünk hozzánk. Jó volt. :D Aztán nem sokra rá mire elment átfordult a napom nagyon jóból, kib*szott sz*rba, köszönhetően a szüleimnek. Főleg apámnak. Na mindegy, a vége az lett, hogy apai ágról kitagadtak, és köszönik szépen, nem kérnek belőlem. Több mint féldoboz cigi és háromnegyed óra plafon-bámulás után úgy éreztem, hogy a mellékelt kép tükröz vissza legjobban. Mostanra már összeszedtem magam. Nem szokásom kiborulni, sírni meg főleg nem, de ma a határán voltam... De Kirának köszönhetően összekapartam magam. Nem tudom hányadszor, de köszönöm neki. :)

takarítás O_____O

Hát igen a takarítás az , amit nagyon utálok... Mindig hadilábon álltam a dolgaim helyrepakolásával és ez idővel egyre rosszabb lett. Most már ott tartok hogy rendet rakok és másnap estére már olyan mintha nem is csináltam volna semmit...

DE! Ma erőt vettem magamon (és msn-en is kaptam némi löketet, amiért itt mondok köszönetet) és most csillog-villog a szobám. Na jó... ebből a () és az utána következő rész igaz csak, tekintve hogy muszály volt rendetraknom...pff...legalább ez is megvan és egy hónapig megint nem kell :D
Nagyon furcsa, bemegyek és nem a megszokott művészi rendetlenség fogad...úgy olyan változatos így meg? Mondjuk néha ezt is kell. :D
Tanulság: Lehet hogy sz*r rendet rakni,de utána jó érzés megint otthonossá tenni.

u.i.: Mégegyszer köszi Pandám. :)

mozi

Ma elmentünk megnézni az Alice in Wonderlend c. filmet. Mad hatter yey! Csak Emily hiányzott...Nagyon tetszett a film. :D Legjobb mondat: "Kanál." (aki megnézi a filmet az tudni fogja)
Visszatérve Mad hatterre és Emilyre, ők úgy kerültek elő, hogy nagyon szeretem a Pandora Hearts animét, és abból is Break & Emily a kedvencem. ^^

Hát asszem ennyi mára... ByBy

yey!

Ez egy jó nap volt, és persze a nap dala: a Linda Linda, Uruha (the GazettE - "Jobb oldali gitáros" hogy őt magát idézzem) előadásában... hét igen... megéri meghallgatni. :D
A másik jó pedig, 10-e van, és egy hónap múlva go LM.C !!! :D
Ano...asszem mára ennyi, mert nem jut eszembe több...talán majd holnap. :D
ja nee~!

gomen

gomen, hogy régen írtam, csak nem nagyon volt időm írni ^^ DE! megvan az LM.C jegyem *sátáni kacaj* hát igen :D boldogság és még egy barátom is jön velem, meg még ott is találkozok párral, úgy hogy gyó lecc :D amúgy meg nem történt semmi érdekes...de szeretjük a pandákat és a citromokat :D

:) OHSHC

Jajj annyira örülök hogy két jóbarátomra hallgatva megnéztem az Ouran High School Host Club-ot. Meg is szerettem belőle nagyon a Hitachiin testvéreket. Meg amúgy is, az egész anime nagyon tetszett. :D
Arigatou a tippért Ruka és Kira. *nagy ölelés* :)

Holnap meg már mehetek suliba. :S Ez az egy rossz van abban hogy meggyógyultam. De legalább újra találkozom a barátaimmal, már hiányoztak pedig csak egy hétig nem láttam őket. Viszont Chibii-m hiányzik, több mint két hete még msn-en sem tudtam beszélni vele. :( Talán hamarosan föl tud jönni. ^^

unalmas.

Unalmas a betegség ha az ember egyedül műveli :S Annyira nincs kedvem most értelmes dolgokról írni...úgyhogy azt hiszem most nem is nagyon fogok :D Jó lenne valaki értelmessel beszélni,de akivel társalognék barátaim közül, vagy nem ér rá, vagy nincs gépközelben, vagy egyéb hátráltató okai vannak. :( Talán a hétvégén, olyankor azért nagyobb az esély... :D Néha elgondolkodom rajta hogy nekem hogy van időm állandóan msn-en lógni... talán többet kéne tanulnom... lehet nem ártana. :D Most hogy ezt ilyen jól megbeszéltem magammal, azt hiszem mára befejeztem a hülyeségeimet. Inkább megyek aludni azt egyedül is lehet...

ByBy

u.i.: Már majdnem végig tudom JJ- Maze számát kívülről :D

-

Azt hiszem elég ennyi: Hero Jaejoong - Maze
:D :D :D :D :D
http://www.youtube.com/watch?v=Th2wSsGr3TY&feature=related

semmi érdekes :|

Hát a mai nap elég eseménytelen volt. Az egyetlen talán érdekes, hogy már majdnem megtanultam a DBSK My Destiny c. számát végig. :)

valahol el kell kezdeni

Nos...igen minden kezdet nehéz. *ihletet gyűjt* Hát hol is kezdjem... Ezennel megnyitom a blogomat, "umi no tegami" címmel. Hiába szép a cím, ne várjon senki hatalmas, művészi gondolatokat. Szeretek sokat írni fontos és kevésbé fontos dolgokról egyaránt, mert valahol mindent lényegsnek tartok legalább egy kicsit. :)

A mai napom remekül indul, beteg lettem. T.T Viszont, van időm dalszövegeket tanulni. Szeretek énekelni. (Bár a hangom nem épp kiemelkedő, de rossznak sem mondható.) Főleg japánul énekelgetek, valahogy akkor jobban megy. Mostanában próbálkoztam néhány koreai szöveggel is, több kevesebb sikerrel. Hát mára azthiszem ennyi lenne.

Ja nee~