Szóval a múlt héten egyik nap feljött Maya és a nővére, kaptam LM.C chibi mangát, ami már kint is van a falamon. Iszonyatosan aranyos, talán ha lesz erőm feltöltögetek belőle, már ha kapok engedélyt az alkotótól. Aztán pénteken pestre mentünk, apámmal és anyámmal hármasban, mondhatom remek volt, de legalább bevásároltunk mindenféle hozzávalót, hogy majd készíthessek sushit. Hazafelé enyhén szólva is nagy viharban jöttünk, mert alig 40 centire láttunk ki a szélvédőn. Ennek köszönhetően majdnem belehajtottunk kér kidőlt fába, egy pedig majdnem a kocsira zuhant. Egyben, épen és egészségesen értünk haza. Én ugyan egyszer beütöttem a fejem, de semmi vészes nem történt, azt hiszem még csak be sem pirosodott. Másnap elment haveromhoz, csak erről elfelejtettem szólni, így, főleg LasthBreath nagyon aggódott, szokásosan azért mert hülye voltam. Végül ez is megoldódott, mert ugyan nem adtam magamról két napig életjelet, vasárnap este már elérhető voltam és nem győztem bocsánatot kérni. Még mindig rosszul érzem magam amiatt, hogy nem szóltam. Na mindegy. A hétfőm nagyon jól telt. Délelőtt sushit csináltam, ettem miso levest, egykor pedig megnéztem az élő Miyavi koncert közvetítést. (ami azóta is napi program) Szóval egész jól telt a hétfőm. A keddem már kevésbé. Reggel még minden oké volt. Csak aztán anyám egyszer nem túl kedvesen odakiabált testvéremnek. (Igaz jogos volt, de kiabált.) Nos az tudni való, hogy az utóbbi időben, már nem olyan jók az idegeim mint pár éve, és elég egy rövid kiabálás és egész napra kivagyok akasztva. Ebből kifolyólag inkább nem is szóltam anyához, aki persze rögtön elkezdte, hogy mindenki mással tudok foglalkozni, csak vele nem, és hogy milyen kegyetlen és érzéketlen vagyok vele. Itt kimentem cigarettázni, hátha békén hagy. Nem jött össze. Utánam jött, rákezdett a "Mostanában nem is segítesz semmit" szövegre és ott kiakadtam. Előkerült a ház alkoholtartalma és fogalmazzunk úgy, nem keveset ittam, még hánytam is. Estére már azt sem tudtam mit honnan hallok és minden összefolyt a szemem előtt. LastBreath aggódott, próbálta kicsit elterelni a figyelmem, de ilyenekről nagyon nehéz. Végül is elmentem aludni. Azt még most sem tudom hogy jutottam fel az ágyamra, de sikerült. Még írtam agy sms-t Maya-nak, hogyha tud hívjon fel, mert kicsit jó lenne még beszélgetni, hátha ő fel tud vidítani, vagy legalábbis pár percre eltereli a figyelmem. Nagyon hálás vagyok neki, azonnal csörgött is a telefonom. Bár a tanácsával nem tudtam mit kezdeni "Gondolj a chupa chups összeillesztésére" , tekintve, hogy nem vagyok nagy nyalóka rajongó. Aztán sajnos menni kellett így bontottuk a vonalat. Még sokáig forgolódtam, nem tudtam elaludni. Gondolkoztam. Már fogalmam sincs miken, a tegnap este is csak nagyvonalakban maradt meg, a leírása is némiképp kikövetkeztetés eredménye. Aztán végül sikerült elaludnom. Mondhatni, kissé másnaposan ébredtem, és könnyes szemekkel. Nem baj, legalább nem nappal, vagy mások előtt sírtam. Az...nem azt mondom hogy a büszkeségem sértené, de nem szeretném ha mások sírni látnának. Így is tudják, mennyire gyenge vagyok. Na mindegy, hagyjuk a lelkizést. Most így reggel enyhén szólva is nagyon fáj a fejem. (eddig két fejfájáscsillapítót vettem be, de szerintem amint ezt befejeztem még kettőt beveszek.)
Hát ennyire lenne ez a bejegyzés, és mostantól a művésznevem fogom használni. Csak megjegyeztem. Na most már megyek, még a végén elkezdem kiönteni a lelkecském, de annak blogban még nincs itt az ideje. bai
-Ro'Sieris
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése