Lm.C * . *

2010.04.10.

Hát igen, végre eljött a tegnapi nap.Reggel fél hétkor már mindannyian bent ültünk a kocsiban és repesztettünk pest felé. A tervezettnél korábban értünk fel így eldöntöttük, várunk a SakuraZaka előtt, de volt olyan szerencsék, csak miattunk negyed órával előbb kinyitottak.Jól feltankoltunk kitűzőkkel és ketten tovább mentek onnan barátnőjükkel, ketten meg mentünk is a Diesel klubhoz sorba állni.Valamivel 11 előtt értünk oda, és tapasztalnunk kellett, elég sokan várnak.Egy idő után már kezdtük érezni nincs meleg.Én személy szerint az utolsó egy órában kezdtem iszonyatosan fázni, de addig jól szórakoztunk. Volt egy kisebb társaság akik csináltak két LM.C-s zászlót és két Uruha cp-s csakszi körberohangált vele, és minden érkezővel aláíratták. Egyik csajnak olyan 5óra fele már lilultak a combjai a hidegtől, de töretlenül vigyorogva mindenkivel aláíratta a festett lepedőt. :D Végül 7 után pár perccel megindult a sor,8 után, fél9 körül mindenki beért, mert egyesével mindenkinek belenéztek a táskájába, utána még kicsit húzták a közönséget hogy nem kezdenek, így a várva-várt pillanat 9kor történt meg. Egy emberként ujjongott a tömeg mikor Aiji és Maya színpadra léptek. Eszméletlen volt. Beszéltek pár szót magyarul, ami mondanom sem kell, iszonyatosan kawaii volt. Aztán volt, mikor Aiji nagyban gitározott, Maya odalépett hozzá és megitatta. *____* Meg leitatták Denky-t *hihi*. De számomra a legszebb mégis az volt, amikor mindenki azt kiabálta: 'Maya!Maya!' és miután halkult a kiáltozás, és beordítottam hogy 'Aiji' és ő keresni kezdte a szemével hogy ki az aki "ellentmond" a Maya-fan tábornak, én pedig integettem neki, és mikor észrevett rám mosolygott. Azthiszem életem legédesebb mosolyát láttam akkor, vagy csak túlzottan fel voltam sapnnolva, de az biztos, amíg élek, el nem felejtem azt a pillanatot. Még most is a hatása altt vagyok és még jó ideig így is lesz...Hangom semmi nincs, a lábam is szétugráltam, a várakozásban megfáztam, de azért a mosolyért akárhányszor végigcsináltam volna. Mert az abban a pillanatban az a mosoly csak nekem szólt és el nem tudom mondani, mennyire boldog voltam akkor...még most is mikor rágondolok. Ez tipikus fangirl szövegnek tűnik, de nekem sokat jelentett. Nagyjából talán éppen annyit, mikor barátnőm rajzát előre küldték a színpadra és Maya vigyorogva megmutatta Aiji-nek és utána észrevette, hogy bnőm mellett ugrálnak és rámutogatnak, amiből leszűrte, ő rajzolta és mondott neki valamit, mire barátnőm elsőre fel sem fogta, hogy hozzá beszél, majd vidáman nyelvet ölött Maya-ra aki elvigyorodott. Annyira aranyos volt. Pedig a rajz össze volt hajtva, meg volt gyűrődve és még ramen is borult rá a nap folyamán, ráadásul Mayanak sonkalábai lettek a rajzon. Nagyon cuki lett. :D

Egy szó mint száz, felejthetetlen volt ez a koncert, és remélem jönnek még magyar országra és nem túl sokára. :D