Igen, ahogy a cím is mutatja, most már tényleg kezdek ott tartani, hogy nagyon elegem van... Kész voltam bizonyos fokig megalázkodni, és kompromisszumot kötni. Mert állítólag olyan fontos voltam. Elég gyorsan le lettem cserélve és félre lettem dobva a felajánlott lehetőséggel együtt. Teljes mértékben. Fáj, igen fáj. Tudom hogy ez az illetőt nem érdekli a legkevésbé sem, akár olvassa ezt akár nem. Nem is a bűntudat ébresztés a cél. Egyszerűen rosszul esik, hogy tényleg ennyire könnyen pótolható vagyok még azok számára is, akiknek állítólag olyan sokat jelentettem. Na mindegy, csak ezt le kellett írnom. Mert egyszerűen valamilyen formában ki kell adnom magamból, mert nem elérhető jelen pillanatban az akivel ezt meg tudnám beszélni. Sokszor éreztem magamat becsapva, vagy átverve, de ez...már már kicsit nekem is sok. Ennyi pofátlan módon hátba szúrva még sosem éreztem magam. Egyszerűen kegyetlen szarul esik. Aki ismer tudja, nem sok minden miatt szoktam sírni. Hát emiatt megtörtént. Tényleg ritka fájdalmas egy utolsó belém rúgás volt ez, még ha eredetileg talán nem annak szánták. (Legalábbis, szeretném ezt hinni, de már nem megy, nagyon nem.)
Nem akarom sokáig ragozni, csak az is felmerült bennem, hogy ha az embernek valaki tényleg annyit jelent, meg tényleg olyan fontos neki, nem kéne foggal körömmel küzdeni érte? Főleg ha lehetőséget is kap, még ha nem is teljesen nyíltan? Egyszerűen nem tudom felfogni... Vagy nekem kéne bocsánatot kérnem, csak mert merészeltem azt mondani, hogy ha az ember azt mondja valakinek hogy bízik benne, akkor tegyen is érte valamit és ne azt várja hogy a másik örökké várjon? Tudom tudom, nem kell mindent egyszerre...de ez nem azt jelenti hogy akkor nem kell semmit tenni... Ez nem így működik. Áh, nem is értem miért van az, hogy végén az ilyeneknek mindig én érzem rosszul magam, csak mert én tényleg komolyan gondoltam amiket mondtam, még ha nem is mindig tűnt úgy, de ez már a múlt.
Ezzel a bejegyzéssel búcsúzna lényem ezen része. Elveszik a semmiben, mert nincs szükségem arra, hogy én itt ha tudat alatt is, de lelki terrorban legyek tartva és szép lassan elsorvadjak. Azt hiszem talán szenvedtem én már eleget értelmetlen ostobaságok miatt. Erre már nincs szüksége az amúgy sem túl stabil idegállapotomnak vagy épp a kis lelkemnek. Inkább megválok tőle. Ez most tudom hogy hülyeségnek és hatásvadász fosnak tűnik, de tény és való, megválok a lelkem egy darabjától. Örökre.
Rest in peace and fly away.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése