De a közhely igaz, különben nem lenne az, ami.

Hát nos... igen megint egy jó ideje nem írtam, de sok minden más kötött le... vagyis inkább megpróbáltam lekötni a figyelmem, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel, mert a sikeresnek mondható esetek között szám szerint 3 szerepel, amiket nagyon élveztem és örültem hogy megtörténtek:
1, nosztalgiázás egy jó baráttal
2, két igazán jó barátommal 3 felejthetetlenül jó napot töltöttünk el
3, egy igen érdekes film, erről szólnék pár szót.

Szóval a film egy 1993-mas alkotás, Mike Leigh rendezésében, David Thewlis főszereplésében.
Innen nem nehéz kitalálni, a Naked című műről tennék említést.

Jhonny, a munkanélküli, tulajdonképpeni hajléktalan kénytelen Manchesterből ex/barátnőjéhez (Louise) menekülni Londonba. Louise drogos lakótársával (Sophie) rövid úton közelebbi kapcsolatba keveredik, de nem sokára le is lép a két nőtől és bejárja a várost. Itt több érdekes fazonnal is összehozza a sors, de végül mégis kénytelen visszamenni a barátnő házához, mert egy csapat kölyök jól helyben hagyja.

A film persze nem itt ér véget, de spoilerezni igazán nem akarok. Engem ami megfogott ebben a filmben, leginkább Jhonny filozofálgatásai, hogy ennyire nem kötődik semmihez és senkihez igazándiból és hogy minden színész meglepő hitelességgel ábrázolja a rá szabott karaktereket.
Lehet valami Mike Leigh sajátos rendezési módszereiben.

Emllett akinek David Thewlis-ről Remus Lupin ugrana be, azt ki kell ábrándítsam, Jhonny jellemben nem is állhatna távolabb a kedves professzortól.

Zárásnak néhány szösszenet a filmből:

Úgy értem, fellövik ezeket a műholdakat,
meg a űrhajókat a kozmoszba.
Azt hiszik majd fenn megtalálják azt,
amit idelent nem tudnak?

-Akkor hogyan keveredtél ide?
-Nos, hajdan volt ez a kis pont, ugye?
Ami aztán felrobbant Nos, hajdan volt ez a kis pont, ugye? Ami aztán felrobbant energia jött létre az anyagban, az anyag kihült,
életre kelt, amőbából hal, halból szárnyas, szárnyasból béka, békából emlős az emlősből majom, a majomból ember. Szeretlek, szeretsz, szeret, valamit valamiért,
emlékezz a halálra, végtelenségig, szórni egy kis reszelt sajtot,
és hagyni a sütő alatt Ítéletnapig.
-Látom nem változtál.

Minden bejött, amit reméltél? Mi volt az? Bocs, de mit is dédelgettél? Minden valóra vált, amit szeretett volna bár kurvára nem tudja mi volt az!

-Nézd, lennél szíves idejönni, és leülni?
-Menj az anyádba, te mocskos strici!
-Ja, tisztában vagyok vele,
hogy nem fürödtem már jó ideje
de ez még nem jelenti azt,
hogy meg is kell sérteni.

Érzed a vibrálást?
Csak állj meg egy pillanatra.
Próbáld, hogy érzed-e a lábaid között.
Nem érzed a remegést, a morajlást
felfelé a csontjaidba?
Nem érzed azt, hogy az egész világ
alattunk van?

-Láttál már hullát?
-Csak az enyémet.

De a közhely igaz, különben
nem lenne az, ami.

Vicces idebent lenni, nem?
Mert ha bent vagy, valójában
még mindig kint vagy, nem?
Akkor azt is mondhatnád,
hogy bent is vagyok, kint is vagyok
mert mindig a fejemben vagyok.

Nem könnyű, mi? Érted? Jön
az magától mindegy mennyi
könyvet olvastál el. Mert
vannak dolgok a világon,
amiket soha, soha, de soha
nem fogsz tudni megérteni.

Amiért megkedveltek téged
azért fognak megutálni.

Figyu..Zavarna valakit az, ha most ordítok egyet? Rendben? Mer' jobban érezném magam tőle. Nem fog sokáig tartani.

Mi van, ha csak Isten szórakozik velem?
Mint mindannyiunkkal.
Szüksége van neki is valamire
amin nevethet. Nem igaz?
Ha végig gondolod.