érdekes napok

Hát igen ahogy a címben is írtam, érdekes napok sora van mögöttem és egyenlőre nem akar véget érni.Másfél hete nem voltam suliban, beteg voltam. Bár csak az első 2-3 napban voltam igazán rosszul, azokat végig hánytam. Azóta már jól vagyok...voltam, tegnap estig. Nem akarom hosszan ecsetelni, de ma délután, amikor a hozzám egyik legközelebb álló barátommal találkoztam(szándékosan írtam így...nem tudom merhetem e legjobb barátaim egyikének hívni,az ilyenekben már nem vagyok jó, ha magamról van szó továbbiakban M.) és hát... érdekes egy délután volt. Azért futottunk össze hogy megbeszéljünk valamit, nem tudom én úgy érzem csak ez az egy nem sikerült jóformán. De erre még lesz időnk. Ami rosszabb volt, hogy sok mindenről beszélgettünk ma és amúgy sem vagyok valami jól lelkileg de ez kínszenvedés volt olyan szempontból, hogy nyolcszor(igen számoltam) majdnem elbőgtem magam. Utálok sírni. Nem azért mert gyengeségnek tartom vagy ilyesmik. Egyszerűen jobb baja is van az embereknek mint engem pesztrálni, mikor amúgy is, félig meg sem akarom hallani a vigasztalást és csak még jobban belesüppedek a depresszióba. Szóval úgy voltam vele, hogy 'Fojtsd vissza, fojtsd vissza, fojtsd vissza, ami eszedbe jut mindig az a múlt, ne törődj vele, fojtsd vissza. Már annyi ideje nem sírtál, mindenkinek azt mondod már nem megy, szóval ne hazudtold meg önmagad, fojtsd vissza.' Hát sikerült. Legalább ez. De nem tudom minek írom le ezt... Nem tudok én már semmit. Állandóan ezt csinálom nem? Írok írok, de nem szól semmiről. Én tiszta hülye vagyok. Egyszerűen szíven üt a legkisebb ostobaság is. Nem tudom miért. Pedig tudom hogy ezek hétköznapi dolgok és semmi nincs mögötte, mégis belelátom. Mindenbe belelátok valamit és emiatt... komolyan nem lenne szabad gondolkodnom. Csak az a baj hogy mindenről eszembe jut valami. A legtöbb dologról valami rossz, valami a múltból. Valahogy sosem tudtam elkerülni, ez mindig így volt régen is és nem rég és megint és megint és mindig. Egyszerűen csak... nem tudom. El kéne felejtenem sok mindent, de a legváratlanabb helyzetekben a legváratlanabb dolgok kapcsán jutnak eszembe és annyira nem tudok mit kezdeni velük.
Tényleg hülye vagyok.

De a közhely igaz, különben nem lenne az, ami.

Hát nos... igen megint egy jó ideje nem írtam, de sok minden más kötött le... vagyis inkább megpróbáltam lekötni a figyelmem, több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel, mert a sikeresnek mondható esetek között szám szerint 3 szerepel, amiket nagyon élveztem és örültem hogy megtörténtek:
1, nosztalgiázás egy jó baráttal
2, két igazán jó barátommal 3 felejthetetlenül jó napot töltöttünk el
3, egy igen érdekes film, erről szólnék pár szót.

Szóval a film egy 1993-mas alkotás, Mike Leigh rendezésében, David Thewlis főszereplésében.
Innen nem nehéz kitalálni, a Naked című műről tennék említést.

Jhonny, a munkanélküli, tulajdonképpeni hajléktalan kénytelen Manchesterből ex/barátnőjéhez (Louise) menekülni Londonba. Louise drogos lakótársával (Sophie) rövid úton közelebbi kapcsolatba keveredik, de nem sokára le is lép a két nőtől és bejárja a várost. Itt több érdekes fazonnal is összehozza a sors, de végül mégis kénytelen visszamenni a barátnő házához, mert egy csapat kölyök jól helyben hagyja.

A film persze nem itt ér véget, de spoilerezni igazán nem akarok. Engem ami megfogott ebben a filmben, leginkább Jhonny filozofálgatásai, hogy ennyire nem kötődik semmihez és senkihez igazándiból és hogy minden színész meglepő hitelességgel ábrázolja a rá szabott karaktereket.
Lehet valami Mike Leigh sajátos rendezési módszereiben.

Emllett akinek David Thewlis-ről Remus Lupin ugrana be, azt ki kell ábrándítsam, Jhonny jellemben nem is állhatna távolabb a kedves professzortól.

Zárásnak néhány szösszenet a filmből:

Úgy értem, fellövik ezeket a műholdakat,
meg a űrhajókat a kozmoszba.
Azt hiszik majd fenn megtalálják azt,
amit idelent nem tudnak?

-Akkor hogyan keveredtél ide?
-Nos, hajdan volt ez a kis pont, ugye?
Ami aztán felrobbant Nos, hajdan volt ez a kis pont, ugye? Ami aztán felrobbant energia jött létre az anyagban, az anyag kihült,
életre kelt, amőbából hal, halból szárnyas, szárnyasból béka, békából emlős az emlősből majom, a majomból ember. Szeretlek, szeretsz, szeret, valamit valamiért,
emlékezz a halálra, végtelenségig, szórni egy kis reszelt sajtot,
és hagyni a sütő alatt Ítéletnapig.
-Látom nem változtál.

Minden bejött, amit reméltél? Mi volt az? Bocs, de mit is dédelgettél? Minden valóra vált, amit szeretett volna bár kurvára nem tudja mi volt az!

-Nézd, lennél szíves idejönni, és leülni?
-Menj az anyádba, te mocskos strici!
-Ja, tisztában vagyok vele,
hogy nem fürödtem már jó ideje
de ez még nem jelenti azt,
hogy meg is kell sérteni.

Érzed a vibrálást?
Csak állj meg egy pillanatra.
Próbáld, hogy érzed-e a lábaid között.
Nem érzed a remegést, a morajlást
felfelé a csontjaidba?
Nem érzed azt, hogy az egész világ
alattunk van?

-Láttál már hullát?
-Csak az enyémet.

De a közhely igaz, különben
nem lenne az, ami.

Vicces idebent lenni, nem?
Mert ha bent vagy, valójában
még mindig kint vagy, nem?
Akkor azt is mondhatnád,
hogy bent is vagyok, kint is vagyok
mert mindig a fejemben vagyok.

Nem könnyű, mi? Érted? Jön
az magától mindegy mennyi
könyvet olvastál el. Mert
vannak dolgok a világon,
amiket soha, soha, de soha
nem fogsz tudni megérteni.

Amiért megkedveltek téged
azért fognak megutálni.

Figyu..Zavarna valakit az, ha most ordítok egyet? Rendben? Mer' jobban érezném magam tőle. Nem fog sokáig tartani.

Mi van, ha csak Isten szórakozik velem?
Mint mindannyiunkkal.
Szüksége van neki is valamire
amin nevethet. Nem igaz?
Ha végig gondolod.