sokminden

Gomen, régen írtam. Csak nem volt túl sok időm, mert a hétvégén Keszthelyen voltunk Helikon fesztiválon. Minden délután próbáltuk és olyan hulla voltam, hogy nem volt erőm még gépelni sem. Annyiból megérte, hogy igen szép eredményeket értünk el. :D Bár tény, az elmúlt időszakban történt egy két dolog, ami azért komolyabb volt, mély érzelmekkel, de azt azok tudják, akiket érint. :) Hát most összefoglalólag ennyi.
bai~

Lm.C * . *

2010.04.10.

Hát igen, végre eljött a tegnapi nap.Reggel fél hétkor már mindannyian bent ültünk a kocsiban és repesztettünk pest felé. A tervezettnél korábban értünk fel így eldöntöttük, várunk a SakuraZaka előtt, de volt olyan szerencsék, csak miattunk negyed órával előbb kinyitottak.Jól feltankoltunk kitűzőkkel és ketten tovább mentek onnan barátnőjükkel, ketten meg mentünk is a Diesel klubhoz sorba állni.Valamivel 11 előtt értünk oda, és tapasztalnunk kellett, elég sokan várnak.Egy idő után már kezdtük érezni nincs meleg.Én személy szerint az utolsó egy órában kezdtem iszonyatosan fázni, de addig jól szórakoztunk. Volt egy kisebb társaság akik csináltak két LM.C-s zászlót és két Uruha cp-s csakszi körberohangált vele, és minden érkezővel aláíratták. Egyik csajnak olyan 5óra fele már lilultak a combjai a hidegtől, de töretlenül vigyorogva mindenkivel aláíratta a festett lepedőt. :D Végül 7 után pár perccel megindult a sor,8 után, fél9 körül mindenki beért, mert egyesével mindenkinek belenéztek a táskájába, utána még kicsit húzták a közönséget hogy nem kezdenek, így a várva-várt pillanat 9kor történt meg. Egy emberként ujjongott a tömeg mikor Aiji és Maya színpadra léptek. Eszméletlen volt. Beszéltek pár szót magyarul, ami mondanom sem kell, iszonyatosan kawaii volt. Aztán volt, mikor Aiji nagyban gitározott, Maya odalépett hozzá és megitatta. *____* Meg leitatták Denky-t *hihi*. De számomra a legszebb mégis az volt, amikor mindenki azt kiabálta: 'Maya!Maya!' és miután halkult a kiáltozás, és beordítottam hogy 'Aiji' és ő keresni kezdte a szemével hogy ki az aki "ellentmond" a Maya-fan tábornak, én pedig integettem neki, és mikor észrevett rám mosolygott. Azthiszem életem legédesebb mosolyát láttam akkor, vagy csak túlzottan fel voltam sapnnolva, de az biztos, amíg élek, el nem felejtem azt a pillanatot. Még most is a hatása altt vagyok és még jó ideig így is lesz...Hangom semmi nincs, a lábam is szétugráltam, a várakozásban megfáztam, de azért a mosolyért akárhányszor végigcsináltam volna. Mert az abban a pillanatban az a mosoly csak nekem szólt és el nem tudom mondani, mennyire boldog voltam akkor...még most is mikor rágondolok. Ez tipikus fangirl szövegnek tűnik, de nekem sokat jelentett. Nagyjából talán éppen annyit, mikor barátnőm rajzát előre küldték a színpadra és Maya vigyorogva megmutatta Aiji-nek és utána észrevette, hogy bnőm mellett ugrálnak és rámutogatnak, amiből leszűrte, ő rajzolta és mondott neki valamit, mire barátnőm elsőre fel sem fogta, hogy hozzá beszél, majd vidáman nyelvet ölött Maya-ra aki elvigyorodott. Annyira aranyos volt. Pedig a rajz össze volt hajtva, meg volt gyűrődve és még ramen is borult rá a nap folyamán, ráadásul Mayanak sonkalábai lettek a rajzon. Nagyon cuki lett. :D

Egy szó mint száz, felejthetetlen volt ez a koncert, és remélem jönnek még magyar országra és nem túl sokára. :D

Bizalmat kapni...

Mikor a remény veszni látszik, egy fal épül igazi énünk köré. Mikor a fal összeomlik, minden beáramlik, maga alá temetve azokat a dolgokat, amik kezdetektől fogva bent vannak, elfeledtetik velünk önmagunkat. De azért újra épül a fal...nem stabil... most már van rajta egy rés, de ez mit sem számít. A benti világ elhomályosul. Fekete és fehér. Minden elszürkül, majd egy idő után jön a fájdalom és jön a vörös. Ez a három szín magába szippant és nem enged.
De van, hogy a falon tátongó résen bekukucskál valaki, aki megtöri az örvényt, és megismerjük a félelmet. A félelmet attól, hogy valaki megismer...de egy mosolynak engedve tovább nézegelődhet. Lassan megtalálja azt, amiről már nem is tudjuk, hogy ott van, hiába mondja, hisszük is nem is...inkább csak nem. Nem tudjuk honnan veszi, és miért, de kipróbál valamit... talán hogy elhitesse velünk, nem csak úgy mondta, hogy megtalált valamit, vagy csak meg akarja mutatni, nincs veszve minden. És oda tesz egy apró tárgyat és egy levelet majd eltűnik. Ránk bízza mit teszünk vele.
Annyit tudunk, a levélben írtaknak súlya van. Ha nem olvassuk el a levelet, minden marad a régiben...De valami mégis hajt... elolvassuk a levelet, azonnal érezhető a változás. Az a tárgy nem is olyan apró, mint hittük. Mikor a felismerés megtörténik, a vörös változni látszik, a fekete és fehér megtelik halvány színekkel. A résen halvány fény szűrődik be. Bizonyos, hogy mostantól elég egyetlen egy hiba és minden romba dőlhet... De az is biztos, hogy soha több esély nem adódik arra, hogy a színek visszatérjenek. Igen,az elején valószínűleg, csak a félelem sarkall a folytatásra. Később biztosan valami más is fog már.
Nekem is van egy ilyen kukucskálóm, aki rám bízta eme, élete fontos részét képező, kis tárgyat. Nem tudom mit mondhatnék. Azt sem mivel érdemeltem ki. Megköszönni nem fogom, mert nem ezt várja tőlem...legalábbis úgy érzem. Emellett félek...félek hogy hibázom, és eljátszom ezt a bizalmat, de ezzel olyan seggberúgást kaptam, hogy kénytelen leszek tovább küzdeni. Nem akarom elveszíteni azt amit ma kaptam. Nehéz lesz, de most már van mi ösztönözzön...

Megőrzöm neked és a magam módján megpróbálom megmutatni, a bizalmad nem alaptalan.