Kezdem végre felfogni, az élet mennyi lemondással jár. Eddig is tudtam, de nem akartam odafigyelni rá.
'Mou modoranai yo' sou chikau no ha kokoro ga yuraide shimawanai you ni
Igen, ezt már én is annyiszor mondtam, más szavakkal, de most már kész vagyok meg is tenni.
Kész vagyok lezárni véglegesen életem egy újabb korszakát.
Nem hagyhatom, hogy az maradjak, aki most vagyok, mert az a legrosszabb ami lehet.
Egy ideje belőttem egy irányt, el is indultam, aztán visszafordultam. Ezúttal viszont, már tényleg nem fogok visszanézni. Nem hagyom, hogy bármi is megállítson.
Nem szeretem ami most van, és nem akarom elfogadni, hogy ennyire tönkretettem azt ami lehetett volna.
Szóval, most már nem térek vissza és félre teszem, ezt az érzelmileg instabil, még magam számára is beszámíthatatlan énemet. Én annál többre vagyok képes, mint hogy ülök a semmi halom tetején és szenvedek. Mert az nem én vagyok. Már nem, és nem akarom elveszíteni ezt az új önmagam lehetőségét. Többé nem hagyom elúszni, mert úgy érzem ez lesz az utolsó lehetőségem.
Ezt, azzal hogy leírtam, most megfogadtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése