döntés? talán...

Kezdem megérteni, mit is jelent az: "nem húzhat egyszerre többfelé a szíved."
Kezdem végre felfogni, az élet mennyi lemondással jár. Eddig is tudtam, de nem akartam odafigyelni rá.

'Mou modoranai yo' sou chikau no ha kokoro ga yuraide shimawanai you ni

Igen, ezt már én is annyiszor mondtam, más szavakkal, de most már kész vagyok meg is tenni.
Kész vagyok lezárni véglegesen életem egy újabb korszakát.
Nem hagyhatom, hogy az maradjak, aki most vagyok, mert az a legrosszabb ami lehet.
Egy ideje belőttem egy irányt, el is indultam, aztán visszafordultam. Ezúttal viszont, már tényleg nem fogok visszanézni. Nem hagyom, hogy bármi is megállítson.
Nem szeretem ami most van, és nem akarom elfogadni, hogy ennyire tönkretettem azt ami lehetett volna.

Szóval, most már nem térek vissza és félre teszem, ezt az érzelmileg instabil, még magam számára is beszámíthatatlan énemet. Én annál többre vagyok képes, mint hogy ülök a semmi halom tetején és szenvedek. Mert az nem én vagyok. Már nem, és nem akarom elveszíteni ezt az új önmagam lehetőségét. Többé nem hagyom elúszni, mert úgy érzem ez lesz az utolsó lehetőségem.

Ezt, azzal hogy leírtam, most megfogadtam.

YFC és egyebek

Nos igen, volt szerencsém a Gackt koncerthez és abszolút pozitív tapasztalatokkal tértem haza. Ez de tudományos volt. x3 Tömören: látszott hogy beteg (ide mindenki betegen érkezik?) de ahhoz képest becsülettel lenyomta a koncertet, Jon nagyon jó másodvokál volt mellette, és elég durva fanservice elem. Minden jól ki volt találva. Szépen énekelt, a hangja gyönyörűen szólt amikor énekelt, és ha lehetett pihentette. Nekem abszolút tetszett.
Tudom rövid kis beszámoló, de most nem erről akarok beszélni leginkább.
És most az egyebek.

Igen, nos gondoltam hogy az lesz ami, de azért kicsit fáj.
Rendben, elfogadom hogy lecserélnek.
Megértem hogy valakivel megpróbálják betölteni a helyem.
Elhiszem hogy megkísérlik én2-vé nevelni az illetőt.
De... akkor is fáj, hogy senki nem mondja meg neki, nem az, akinek mutatni akarja magát. Egyszerűen nagyon rosszul esik, hogy hiába bizonygatják, " de, de megmondjuk neki". ja persze megmondják... valamikor 1000 év múlva se.
Na mindegy, nem is kéne ilyesmivel foglalkoznom, végül is tudom hogy sosem lehet olyan mint én, de nem tudom... tényleg rossz érzés tudni, hogy egy ennyire silány 'pótlék' van a helyemen.

Áhh, kész. El kéne felejtenem ezt az egészet, de ami rosszul esik az embernek, az azért rosszul esik. Tényleg annyira... nem is tudom megfogalmazni igazán... egyszerűen fáj... sírhatnékom van ha rágondolok, de az is benne van, hogy ez az egész nem érdemli meg, hogy könnyeket pazaroljak rá.

Na jó, most már tényleg elég ebből az egészből. Hagynom kéne a francba. Nem megy. Majd talán túllépek rajta egyszer, de egyenlőre tényleg nagyon zavar. Mindegy, tegyük félre ezt az érzelmes énemet egy időre.

majd még jelentkezem